Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában -cikk + a könyv
A jekánáknál annyira eltér a gyermekek és felnőttek viszonya a modern civilizációban lévőhöz képest, hogy nehezen illik rá a mi „nevelés” fogalmunk. A felnőttek nem csak a babáknak nem gügyögtek, hanem a gyerekekkel való kommunikációjuk is csak kis kérésekre és útmutatásokra korlátozódott. Például amikor a szobatisztaságra nevelték gyermekeiket, egyértelműen tudatták velük, hogy ezt kint kell csinálni, de sose mérgesen. A gyerek így megértette, hogy lehetnek olyan cselekedetei, amelyek nemkívánatosak, de sose érezhette, hogy ő maga nemkívánatos volna.
„Hülyének néznek?” – Vekerdy Tamás a mai magyar oktatásról
Legális iskolakerülők – köszönik, jól vannak
Önszerveződő tanulásra van szükség
A hiba nem az Ön gyermekében van...
James Herndon: Miért kegyetlenek egymással a gyerekek az iskolában?
Szent-Györgyi Albert, 1930-ban írta a következő sorokat:
"Hogy csak az lehet igazán ember, aki igazán gyermek is tudott lenni, az régi igazság. Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a társadalomnak, ahhoz kétség nem fér. És mi kikergetjük hideg, sötét téli reggelen fél hét órakor kis gyermekeinket meleg ágyukból, hogy elzavarjuk őket az iskolába, ahol mozdulatlanul, rettegésben töltik el zsenge éveik nagy részét, ahol egészségtelen, félénk, 10 éves felnőtteket faragnak belőlük. ... Ami itt folyik, ellenkezik nemcsak a fiziológia és orvostudomány, de ellenkezik az emberi józan ész legelemibb követelményeivel.
Ami pedig az öt órai oktatást illeti, én magam ugyancsak szellemi munkához szokott tudós ember vagyok, de én képtelen vagyok tovább, mint két óra hosszat előadásra figyelni, még akkor is, ha az előadás érdekes (ami pedig előadásban elég ritka). És akkor mi 10-12 éves kis gyermekek fejének beszélünk öt óra hosszat? Én nem értek pedagógiához, de ha ez nem ellenkezik a pedagógia elveivel, úgy ezt a tudományt sem emberi lényeknek találták ki.
...Hogy az iskola mit ad a mi elvett drága kincseinkért, a kivert érdeklődésért, a megcsonkított egészségért, az elnyomott szabadságért és önállóságért, azt nekem sok érdeklődésem ellenére sem sikerült kinyomoznom."
"Hogy csak az lehet igazán ember, aki igazán gyermek is tudott lenni, az régi igazság. Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a társadalomnak, ahhoz kétség nem fér. És mi kikergetjük hideg, sötét téli reggelen fél hét órakor kis gyermekeinket meleg ágyukból, hogy elzavarjuk őket az iskolába, ahol mozdulatlanul, rettegésben töltik el zsenge éveik nagy részét, ahol egészségtelen, félénk, 10 éves felnőtteket faragnak belőlük. ... Ami itt folyik, ellenkezik nemcsak a fiziológia és orvostudomány, de ellenkezik az emberi józan ész legelemibb követelményeivel.
Ami pedig az öt órai oktatást illeti, én magam ugyancsak szellemi munkához szokott tudós ember vagyok, de én képtelen vagyok tovább, mint két óra hosszat előadásra figyelni, még akkor is, ha az előadás érdekes (ami pedig előadásban elég ritka). És akkor mi 10-12 éves kis gyermekek fejének beszélünk öt óra hosszat? Én nem értek pedagógiához, de ha ez nem ellenkezik a pedagógia elveivel, úgy ezt a tudományt sem emberi lényeknek találták ki.
...Hogy az iskola mit ad a mi elvett drága kincseinkért, a kivert érdeklődésért, a megcsonkított egészségért, az elnyomott szabadságért és önállóságért, azt nekem sok érdeklődésem ellenére sem sikerült kinyomoznom."
Az 5 gyermeke közül az első két várandósság alatt főtt-vegán
volt.
Az elsővel 30 órát, a másodikkal 40 órát vajúdott.
A következő három várandósság alatt nyers vegán volt.
A gyerekek 2, 1 és 6 óra alatt születtek meg.
(amúgy magyar származású)
Az elsővel 30 órát, a másodikkal 40 órát vajúdott.
A következő három várandósság alatt nyers vegán volt.
A gyerekek 2, 1 és 6 óra alatt születtek meg.
(amúgy magyar származású)
Eric Berne és tanítványai írták le azt az 5 parancsot és 10 tiltást, amelyek egy életre forgatókönyvet írhatnak nekünk.
(Ugyanakkor fontos leszögeznünk, hogy a szüleink, nevelőink nem feltétlenül akaratlagosan vagy tudatosan sugallták ezeket a parancsokat, avagy tiltásokat, egyszerűen csak ezt súgták szülői ösztöneik. Többnyire nem is szóval, hanem nonverbális módokon éreztették velünk, mit várnak el tőlünk, és mit rosszallanak.)
Az 5 parancs, avagy ösztönzés:
Az ösztönző sugallatokat akár pozitívnak is tekinthetnénk, de kötelező jellegük miatt ezek is korlátoznak. Ha például arra törekszünk, hogy örömöt szerezzünk, talán egy életen keresztül meg akarunk majd felelni mindenkinek, és soha nem merünk nemet mondani semmire.
Légy tökéletes! (A mi családunk különb másoknál. Mi csak tökéleteset alkothatunk. Ne hozz ránk szégyent, végezz el mindent maradéktalanul.)
Szerezz örömöt! (Gondoskodj, szolgálj, és áldozd fel magad! Ne okozz fájdalmat. A te feladatod boldoggá tenni minket. Te adsz értelmet az életünknek.)
Légy erős! (Katonadolog! Nem szabad sírni, az a gyengeség jele, szégyenletes dolog. Nem tudunk mit kezdeni a negatív érzéseiddel, megijesztenek, ezért inkább ne mutasd ki őket.)
Tégy erőfeszítést! (Iparkodj! El kell nyerned az elismerésünket, meg kell dolgoznod a szeretetünkért.)
Bírd ki! (Hozzánk tartozol, mi adunk neked kenyeret, ezért neked kell alkalmazkodnod. Akármit kérünk, teljesítened kell.)
Légy erős! (Katonadolog! Nem szabad sírni, az a gyengeség jele, szégyenletes dolog. Nem tudunk mit kezdeni a negatív érzéseiddel, megijesztenek, ezért inkább ne mutasd ki őket.)
Tégy erőfeszítést! (Iparkodj! El kell nyerned az elismerésünket, meg kell dolgoznod a szeretetünkért.)
Bírd ki! (Hozzánk tartozol, mi adunk neked kenyeret, ezért neked kell alkalmazkodnod. Akármit kérünk, teljesítened kell.)
A 10 tiltás, avagy sorompó:
A tiltásokon sokkal inkább látszik, hogy negatívan hatnak: egyértelműen sorompót állítanak elénk, és az elfogadás, a bizalom, az egészséges intimitás hiányát jelzik. Azt is mutatják, hogy a szülő nem érzi jól magát szülő szerepben, nem képes a gyermek érdekét előtérbe helyezni, vagy túlzottan is előtérbe helyezi.
Ne létezz! (Ne zavarj! Nem akarok veled foglalkozni. Más dolgom van. Nem is akartalak. Másmilyennek akartalak.)
Ne légy kirívó! (Ne keltsd fel az emberek figyelmét. Ne emelkedj ki a tömegből. Ne provokálj minket!)
Ne légy önmagad! (Próbálj meg olyan módon megnyilvánulni, hogy a legkevesebb problémát okozd! Azonosulj valamelyik másik családtaggal.)
Ne légy közel! (Ne zavard a köreimet! Ne kényszeríts rá, hogy veled foglalkozzam! Ne csüngj rajtam, ne függj tőlem, én sem akarok függeni tőled. Legjobb nem bízni senkiben.)
Ne légy fontos! (Ne rólad szóljon a család! Ne légy a középpontban! Soha nem lehetsz fontosabb a szüleidnél.)
Ne légy sikeres! (Nem viheted többre a szüleidnél, hiszen azzal eltaposod őket. Ők is lemondtak az álmaikról, te is mondj le.)
Ne nőj fel! (Amíg kicsi vagy, a szüleid addig fiatalabbnak tűnnek. Addig érzik magukat hasznosnak, és addig rendelkeznek fölötted, amíg kiskorú vagy.)
Ne légy gyerek! (Csak felnőttként hajthatsz hasznot a családnak és a társadalomnak. Meg kell értened a szüleid problémáit. Gondoskodnod kell a szüleidről.)
Ne légy okos! (Kisebb, kevesebb vagy a szüleidnél, ne is erőlködj! Tiszteletlenség velük szemben okoskodni.)
Ne csinálj semmit! (Addig marad meg a megszokott nyugalom és biztonság, amíg nem “ugrálsz”. A jó kisbaba csak eszik és alszik, a jó gyerek csendben játszik vagy olvas.)
Ne légy kirívó! (Ne keltsd fel az emberek figyelmét. Ne emelkedj ki a tömegből. Ne provokálj minket!)
Ne légy önmagad! (Próbálj meg olyan módon megnyilvánulni, hogy a legkevesebb problémát okozd! Azonosulj valamelyik másik családtaggal.)
Ne légy közel! (Ne zavard a köreimet! Ne kényszeríts rá, hogy veled foglalkozzam! Ne csüngj rajtam, ne függj tőlem, én sem akarok függeni tőled. Legjobb nem bízni senkiben.)
Ne légy fontos! (Ne rólad szóljon a család! Ne légy a középpontban! Soha nem lehetsz fontosabb a szüleidnél.)
Ne légy sikeres! (Nem viheted többre a szüleidnél, hiszen azzal eltaposod őket. Ők is lemondtak az álmaikról, te is mondj le.)
Ne nőj fel! (Amíg kicsi vagy, a szüleid addig fiatalabbnak tűnnek. Addig érzik magukat hasznosnak, és addig rendelkeznek fölötted, amíg kiskorú vagy.)
Ne légy gyerek! (Csak felnőttként hajthatsz hasznot a családnak és a társadalomnak. Meg kell értened a szüleid problémáit. Gondoskodnod kell a szüleidről.)
Ne légy okos! (Kisebb, kevesebb vagy a szüleidnél, ne is erőlködj! Tiszteletlenség velük szemben okoskodni.)
Ne csinálj semmit! (Addig marad meg a megszokott nyugalom és biztonság, amíg nem “ugrálsz”. A jó kisbaba csak eszik és alszik, a jó gyerek csendben játszik vagy olvas.)
Címke vagy Küldetés?
Oppositional Defiant Disorder ---- LEADER
Bipolar Disorder ---- ARTIST
Personality Disorder ---- PHILOSOPHER
Social Anxiety Disorder ---- HUMANITARIAN
General Anxiety Disorder ---- ACTIVIST
Attention Deficit Disorder ---- INVENTOR
Attacment Disorder- HEALER
Conduct Disorder ---- REVOLUTIONARY
ADHD ---- Kid
„Ha úgy véled, hogy annyira megvilágosodott vagy, a
kkor menj, és tölts el egy hetet a szüleiddel!”
ANYASÁG ÉS APASÁG: SZEREP VAGY FUNKCIÓ?
Sok felnőtt játszik szerepet, amikor kisgyerekhez beszél. Bolondos szavakat és hangokat használnak. Ily módon lenézően beszélnek a gyerekkel. Nem kezelik őt egyenlő félként.
A tény, hogy átmenetileg többet tudsz és nagyobb vagy, mint a gyerek, még nem jelenti azt, hogy ne lennétek egyenrangúak. A felnőttek többsége élete egy pontján szülő lesz,ami az egyik legegyetemesebb szerep. A létfontosságú kérdés: képes vagy-e jól betölteni a szülői funkciót anélkül, hogy azonosulnál a funkcióval; vagyis anélkül, hogy az a szerepeddé válna?
A tény, hogy átmenetileg többet tudsz és nagyobb vagy, mint a gyerek, még nem jelenti azt, hogy ne lennétek egyenrangúak. A felnőttek többsége élete egy pontján szülő lesz,ami az egyik legegyetemesebb szerep. A létfontosságú kérdés: képes vagy-e jól betölteni a szülői funkciót anélkül, hogy azonosulnál a funkcióval; vagyis anélkül, hogy az a szerepeddé válna?
A szülői feladatkör része, hogy gondoskodj a gyerek szükségleteiről; hogy megakadályozd veszélybe kerülését; s hogy néha megmondd a gyereknek, mit tegyen, illetve mit ne. Ha azonban a szülői szerep identitássá válik, ha az éntudatodat teljes mértékben vagy nagyrészt abból eredezteted, akkor ez a funkció túlhangsúlyozott és eltúlzott lesz, s átveszifölötted az irányítást. A gyerek szükségleteinek kielégítése túlzóvá válik, és kényeztetésbe csap át; a veszélytől való megvédés túloltalmazás lesz, és akadályozza őt abban a feladatában.
Szerepjátszás: az ego számos arca, hogy felfedezze maga számára a világot, és mindenfélét kipróbáljon. A mit tegyen, illetve amit ne tegyen közlése pedig irányítgatássá és basáskodássá válik.
Ráadásul a szerepet alakító identitás még akkor is fennmarad, amikor a hozzá tartozó funkciót szükségessé tevő igények már rég megszűntek. Az ilyen szülők nem tudják „letenni” az anyaságukat vagy apaságukat, holott a gyerekük már rég felnőtt. Nem tudják elengedni az igényt, hogy a gyereküknek szüksége legyen rájuk. Jóllehet a felnőtt gyermek már negyvenéves, az ilyen szülők nem tudnak megszabadulni a gondolattól, miszerint „én tudom,hogy mi a legjobb neked”. Tehát a szülői szerepet kényszeresen továbbjátsszák, s így aztán nincs kettejük közt valódi kapcsolat.
Az ilyen szülők a szülői szerepükkel definiálják önmagukat, és tudattalanul attól félnek, hogy elveszítik identitásukat, ha felhagynak az anyasággal vagy apasággal. Ha a felnőtt gyermekük irányítása, ha tetteinek befolyásolása iránti vágyuk meghiúsul – ahogy az általában történik –, akkor elkezdik a gyereküket kritizálni; vagy nemtetszésüknek adnak hangot; vagy igyekeznek a gyerekükben bűntudatot ébreszteni.
Ráadásul a szerepet alakító identitás még akkor is fennmarad, amikor a hozzá tartozó funkciót szükségessé tevő igények már rég megszűntek. Az ilyen szülők nem tudják „letenni” az anyaságukat vagy apaságukat, holott a gyerekük már rég felnőtt. Nem tudják elengedni az igényt, hogy a gyereküknek szüksége legyen rájuk. Jóllehet a felnőtt gyermek már negyvenéves, az ilyen szülők nem tudnak megszabadulni a gondolattól, miszerint „én tudom,hogy mi a legjobb neked”. Tehát a szülői szerepet kényszeresen továbbjátsszák, s így aztán nincs kettejük közt valódi kapcsolat.
Az ilyen szülők a szülői szerepükkel definiálják önmagukat, és tudattalanul attól félnek, hogy elveszítik identitásukat, ha felhagynak az anyasággal vagy apasággal. Ha a felnőtt gyermekük irányítása, ha tetteinek befolyásolása iránti vágyuk meghiúsul – ahogy az általában történik –, akkor elkezdik a gyereküket kritizálni; vagy nemtetszésüknek adnak hangot; vagy igyekeznek a gyerekükben bűntudatot ébreszteni.
Mindez tudattalan próbálkozás arra, hogy megőrizzék szerepüket, megőrizzék identitásukat. A felszínen úgy tűnik, mintha a gyerekükért aggódnának, és ők maguk ezt el is hiszik, valójában azonban csak a saját szerepidentitásuk érdekli őket. Minden egós motivációaz én erősítése és önérdek, néha ügyesen álcázva, olykor még azon személy elől is, akikben az ego működik. A szülői szereppel azonosuló anya vagy apa azt is megkísérelheti, hogy a gyermekei révén váljon teljesebbé.
Ez esetben az ego mások manipulálására irányuló igénye – melynek célja: állandó hiányérzetének megszüntetése – a gyerekekre irányul.
Ez esetben az ego mások manipulálására irányuló igénye – melynek célja: állandó hiányérzetének megszüntetése – a gyerekekre irányul.
Ha a szülő a gyermekei kényszeres manipulálása mögött meghúzódó, nagyrészt tudattalan feltételezéseket és ösztönző erőket tudatossá és hallhatóvá tenné, akkor valószínűleg a következő mondatok valamelyikét– vagy mindegyikét – hallaná: „Csak azt akarom, hogy elérd azt, amit én sohasem értem el. Azt akarom, hogy a világ szemében valakivé válj, és rajtad keresztül én is valaki lehessek. Ne okozz nekem csalódást! Annyi mindent feláldoztam érted! A veled kapcsolatos rosszallásomnak az a célja, hogy olyan erős bűntudatot ébresszek benned, és annyira kellemetlenül érezd magad, hogy aztán végül alávesd magadat az akaratomnak. Nyilvánvaló,hogy én tudom, mi a legjobb a számodra! Szeretlek és továbbra is szeretni foglak, feltéve,hogy azt teszed, amiről tudom, hogy az számodra a megfelelő.”
Ha az ilyen tudattalan motivációkat tudatossá teszed, rögtön látod, mennyire abszurdak. A mögöttük megbúvó ego láthatóvá válik, ahogy annak diszfunkciója is. Néhányszülő, akivel beszélgettem, hirtelen észbe kapott: „Te jó ég! Ezt tettem volna?!” Amint megérted, hogy mit művelsz, illetve mit műveltél, annak a hiábavalóságát is fölismered és az ego számos arca tudattalan mintának magától vége szakad. A változás leghatékonyabb el mozdítója a tudatosság. Ha a szüleid ezt művelik veled, ne mondd nekik, hogy: „tudattalanok vagytok, és az ego markának a szorításában vergődtök”. Az valószínűleg csak még tudattalanabbá tenné őket, mert az egójuk azonnal védekező pozíciót venne föl.
Elég számodra felismerni, hogy ez csupán a bennük munkálkodó ego, s nem az, akik ők valójában. Az egós minták, még a hosszú ideje fennállók is, néha szinte csodának tűnő módon szertefoszlanak, ha bensődben nem fordulsz ellenük. Az ellenszegülés csak újabb energialöketet adna nekik. De ha nem is történik változás, akkor is majd megértően tudod fogadni szüleid viselkedését, anélkül, hogy úgy éreznéd, arra neked reagálnod kell, vagyis anélkül, hogy azt személyes ügyként kezelnéd. A régi, szokásos reakcióid mögött meghúzódó, benned lévő tudattalan feltevéseidet és elvárásaidat is tudatosítsd!
„A szüleimnek egyet kellene érteniük azzal, amit teszek! Meg kéne érteniük engem, és el kellene fogadniuk olyannak, amilyen vagyok!” Valóban? Miért kéne? A tény az, hogy nem fognak, ugyanis képtelenek rá. Fejlődő tudatuk még nem tette meg a tudatosság szintjére röpítő kvantumugrást. Még nem képesek a szerepükkel való azonosulásuk eloldására. „Meglehet, viszont én addig képtelen vagyok boldognak és nyugodtnak érezni magamat akként, aki valójában vagyok, amíg nem kapok tőlük beleegyezést és megértést!”
Valóban? Aztán mit változtat az ő jóváhagyásuk vagy jóvá nemhagyásuk azon, aki te valójában vagy? Minden ilyen megvizsgálatlan feltevés hatalmas mennyiségű negatív érzelmet, sok fölösleges boldogtalanságot okoz. Légy éber! Keringenek-e olyan gondolatok az elmédben, amelyek valójában papád és mamád internalizált (bensőddé tett) szavai, amelyek valami ilyesmit mondanak: „Nem vagy elég jó! Sose viszed semmire!”, vagy valami más kritikát, mentális álláspontot fogalmaznak meg? Ha van benned tudatosság, akkor képes leszel annak tekinteni ezt a fejedben szóló hangot, ami: egy régi, a múlt által kondicionált gondolatnak. Ha van benned tudatosság, akkor többé már nem kell hinned minden gondolatodban, amit gondolsz.
Azok nem többek, mint régi gondolatok. A tudatosság: jelenlét; és kizárólag a jelenlét képes feloldani a benned lévő tudattalan múltat. „Ha úgy véled, hogy annyira megvilágosodott vagy – mondja Ram Dass –, akkor menj, és tölts el egy hetet a szüleiddel!” Remek tanács.
A szüleidhez fűződő viszonyod nem csupán az őskapcsolatod, ami megadja minden későbbi kapcsolatod „alaphangját”, hanem remek teszt is a jelenléted mértékének megítéléséhez. Minél több közös múlt van egy kapcsolatban, annál jelenlevőbbnek kell lenned, mert különben arra kényszerülsz, hogy újra és újra átéld a múltat.
